A szibériai husky eredetileg az észak-kelet ázsiai törzsek szánhúzó kutyája volt, képes nagy hidegben, könnyű terhet, közepes sebességgel nagy távolságra vontatni. Az 1900-as évek elején a kutyát a szánhúzó versenyek rajongói Alaszkába és Amerikába vitték. 1925-ben az alaszkai Nome városában kitört diftéria-járvány alatt ezek a kutyák szállították az életmentő szérumokat. Később a kutyák az Egyesült Államokba is eljutottak, ahol belopták magukat az amerikaiak szívébe. A szibériai huskykat a Byrd atlanti expedíciókon szánhúzó kutyaként használták, a második világháború alatt pedig az USA hadseregében kereső- és mentőkutyaként szolgáltak. A szibériai husky közepes méretű kutya, gyors és könnyed mozgású, teste izmos és szőrrel vastagon borított, fülei hegyesek, farka bozontos, megjelenése erőt, gyorsaságot és kitartást sugall. Különleges jegye mandulavágású szeme, mely lehet barna, kék , vagy felemás, lelkes és pajkos kifejezéssel. Nagyon változatos színekben pompázhat, olyan különleges színekben is előfordul, melyek más fajtáknál nem találhatók meg. Barátságos természetű, szelíd, de független, és mivel hajlamos elkóborolni, állandó figyelmet és jól körbekerített otthont igényel. Bár nagyon éber, nem rendelkezik a jelzőkutya védekező ösztönével, és nagyon sok mozgást igényel. Átlagos magassága 51-60 centiméter, a szukák súlya 18 kilogramm, a kanoké 21 kilogramm.