Eredete: A magyar agár eredetét ugyan úgy homály fedi, mint európai társainak származását. Több nézet is napvilágot látott ezzel kapcsolatban. Vannak olyan feltételezések, hogy Észak-Afrikából származnak ezek a kutyafajták, hiszen ott a hatalmas szavannákon, a kialakult létfenntartásukhoz hozzátartozott a gyors futás, mert csak így tudták elejteni a prédájukat. Az nem kétséges, hogy az egyiptomi fáraók udvaraiban megtalálhatóak voltak az agarakhoz hasonló kutyák, amit bizonyítanak a sírokban megtalált festmények is. Egy másik nézet szerint Kis-Ázsiából ered ez a fajta. Mindkét felfogás szerint később a rómaiak hozták Európa földjére ezeket a vadászkutyákat. A Kaszpi-tenger környékén élő magas vadászati kultúrával rendelkező népektől származtató nézetek is vannak. Tehát semmi biztosat nem lehet tudni az agarak kialakulásáról, és arról hogyan kerültek Európába. Azonban biztos, hogy már az Árpad-kori feljegyzések megemlítik az agarat Magyarországon és leleteket is találtak a régészek. A magyar agár eredetéről sincsen biztos tudásunk, de valószínűleg már a vándorlások alatt is kísérték a magyarokat ezek a kutyák. Tehát a mi agaraink feltehetőleg Ázsiából származnak. A régi feljegyzések szerint már ebben az időben is futó vadak elfogására használták az agarat. István király idejében a német lovagok magukkal hozott agaraikkal teremtették meg az agarászatot és a későbbiekben is igen kedvelt volt Magyarországon a kutyákkal való vadászat. Mátyás királysága alatt csúcsosodott ki az agarászat, mivel nagyon kedvelte ezt a vadászati stílust és ő is kitűnő lovas hírében állt. Ő elsősorban a lovas agarászatot űzte. Halála után azonban az agarászat hanyatlani kezdet, mivel az ország három részre szakadásával a királyi vadászatok ideje lejárt. Erdélyben és Felvidéken űzték még ezt a sportot, amelynek nagy híve volt I. Rákóczi György és Bornemissza József. Bornemissza agaraival még farkasra is vadászott. Az újabb fellendülés az agarászatban a reformkorban kezdődött meg, ami Széchenyi István nevéhez kötődik. Javaslatára sorra alakultak az agarászegyletek és e kutyafajta ismét a nemesség egyik legkedveltebb kutyájává vált. Gyorsasága, eleganciája, értelme is népszerűsítette a magyar agarat. De nem tartott sokáig a tiszta magyar agár vonal, mivel 1839-ben az angol telivér lovakkal egy időben megérkeztek hazánkba az angol agarak is. Az angol agarak csont felépítés könnyebb volt, gyorsabban tudtak futni, mint a magyar agár. Elkezdődtek az agárversenyek Magyarországon, és az angol agarak győzedelmeskedtek a rövidebb távokon. A magyar agár előnye az, volt, - ugyan robosztusabb felépítésű, mint rokona - sokkal kitartóbb, hiszen órákig képes volt üldözni a kiszemelt vadat nem törődve azzal, hogy lábai véresre törtek fel üldözés közben. De a pályákon nem voltak elég gyorsak, ezért elkezdték őket keresztezni az angol agárral. Ezzel a döntéssel viták sorozata indult meg, amely mind a mai napig tart, hogy kell-e keresztezni a két fajtát vagy sem. Sokan úgy gondolják, hogy meg kellene próbálni a magyar agarat eredeti tulajdonságaiban megtartani, hiszen ebben különbözik európai társainál. Az 1900-as évektől egyre inkább nőttek azok a területek, amelyeket az ember megművelt, majd a két világháború következtében az agarak száma is megfogyatkozott. A XX. századi modern vadgazdálkodás is az agarászatok halálát jelentette. Mind a három tényező súlyosan érintette a magyar agár létezését, hiszen megszűnt élettere. Az 1950-es évekre elkönyvelték a kihalását a fajtának. 1963-ban kezdődött meg újból az agarak felkutatása hazánkban, és sikerült is néhány egyedet fellelni, amelyek a fajta felélesztését eredményezték. 1991-ben újjáalakult az Országos Agarász Egyesület, majd 1999-ben megalapították a Tiszántúli Agarász Egyesületet.