A komondor magyar kutyafajta, feltételezések szerint a népvándorlás során elődeinkkel együtt került a Kárpát-medencébe. Írásos emlékek sok néven emlegetik: pusztai komondornak, gubancos magyar juhászkutyának, selyemszőrű farkasebnek és bagolyszemű komondornak is hívják. Az elnevezések is arról tanúskodnak, hogy a komondor régóta megbecsült, közszeretetnek örvendő fajta. A komondor a nyáj hűséges és bátor őrzője volt. Hatalmas termete, fogazata félelmetes fegyver volt a küzdelemben, vastag bundája védte az ellenség harapásaitól és a hidegtől. A XIX. században a komondor feleslegessé vált a nyáj mellett, házőrző kutyává vált. A komondort nem ajánlott lakásban tartani. Szabad mozgást, nagy teret igényel, ezért kertes házban tartható. Kiválő őrzőkutya, megvesztegethetetlen, félelmetes és hihetetlenül éber. Nagyon nyugodt, megfontolt, ugyanakkor gyors és váratlanul támad szükséghelyzetben. Önálló, de nem akaratos, ragaszkodik gazdájához és jól fegyelmezhető. Láncon tartani nem ajánlott, mert gorombává válhat, ok nélkül pedig sosem szabad büntetni. Hatalmas, hosszú szőrű kutya, lenyűgöző látvány, mozgása könnyed. A kanok átlagos magassága 65-80 centiméter, a szukáké 55-70 centiméter, súlyuk 40-60 kilogram.