A macskák paradicsomában, Amerikában - ahol hozzávetõleges becslések szerint 40 millió macska él - minden negyedik család tart valamilyen doromboló szépséget. Az amerikai tenyésztõk számos új fajta "feltalálásával" büszkélkedhetnek. Ilyenek például az amerikai rövid szõrû cicák, melyeknek õsei minden bizonnyal Európából származnak. Nálunk sajnos nem tenyésztik õket, holott feltehetõen sok hódolójuk lenne. Tudniillik fölöttébb kellemes természetû, szelíd vérmérsékletû, tartózkodó állatok, soha nincsenek terhére gazdájuknak. Az is elõnyük, hogy egyáltalán nem "beszédesek", illetve ha mégis megszólalnak, hangjuk az emberi fül számára halk, lágy, kellemes. Az európai rövid szõrû macskáknál valamivel könnyebb, elegánsabb, finomabb típust képviselnek. Hajlékony, karcsú, rugalmas mozgású állatok, szinte nesztelenül közlekednek. Fejük viszonylag nagy, kissé tojásdad alakú, valamivel hosszabb, mint amilyen széles. Fülük széles alapú, a hegye lekerekített. Szemük nagy, kerek, tekintetük ragyogó és rendkívül figyelmes. Szõrzetük rövid, kemény, télen sûrûbb, mint nyáron. Hiba a fehér folt, a puha, hosszú szõrzet és a rövid farok. Nem szívesen tenyésztik a túl élénk, de a túl esetlen példányokat sem. Makréla ezüst: mintázata pontosan olyan, mint az európai rövid szõrû cirmos macskáé. Alapszíne világos, halványezüst. A csíkos rajzolata éjfekete. Orrtükre Téglavörös, talppárnái mélyfeketék. Szeme zöld vagy mogyorószínû. Foltos vörös cirmos: érdekes megjelenésû macska. Alapszíne vörös, csíkozása mélyvörös. Az orrtükre és a talppárnái téglavörösek. Szeme ragyogó aranyszínû.